Csak nekem egyre gyakoribb élményem, hogy valakik gagyit akarnak rámsózni? Nap mint nap találkozunk igénytelen termékekkel, de vajon a gondolatok piacán észrevesszük az átverést? És ha dörzsöltnek hisszük magunkat, vagy vásárolni szeretnénk éberséget, talán megbízhatunk a kínálatban?

Egy fenét! Ahogy a számítógépünkre vírusirtónak álcázva ajánlkoznak feltelepülni különféle kártékony szoftverek, úgy manapság az elme parazitái is így köszönnek: "ne higgy másoknak, ébredj fel!". Azt hiszem, érdemes ezt a hamis, gerjesztett, önhitt éberséget lerázni magunkról, és inkább visszaaludni – az is többet ér, mint ha nagy felébredettségünkben ostobaságok inkubátorává válunk. Mármint: többnyire. Annyit állítok, hogy manapság a szembe jövő, újszerű üzeneteknek, sugallatoknak a jelentős többsége kételyt érdemel, lusta legyintést, "mañana"-t. Nem a legnagyobb ostobaságokkal szeretnék foglalkozni (a laposföldhitnek és társainak túl nagy a koffeintartalma), hanem a kevésbé nyilvánvalóakkal és azok okaival.

A weben léteznek konteókat elemző, leleplező oldalak, de vajon győzik, győzhetik-e a tempót? A közösségi média küzd az álhírek ellen, de vajon elég sok hazugságot kiszűr-e, és nem szűr-e ki hasznos felvetéseket is? Akarjuk-e rábízni a szűrő szerepét? Nem jobb lenne, ha mindenki elég bölcs volna szelektálni a rá zúduló információkat? Talán működhetne a mondás: "ne halat adj az éhezőnek; tanítsd meg halászni!".

Tehát van-e módszertana, bevált eszköztára a laza tisztánlátásnak? Miként hordhatnánk hitelesen egy "Keep calm and ignore the bullshit" feliratú pólót? Bár nincs nálam a bölcsek köve, hibáim nagy része összefüggésbe hozható a szinte sportként űzött kételkedéssel, így talán érdemes megosztanom néhány tanult és (talán) saját gondolatmenetet olyanok számára, akiket vitt már valaha tévútra az ellenkező véglet, a túl korai lelkesedés.

Eddig többnyire mások posztjai alatt írtam, de ott nem illik kéretlen absztrakciókba bonyolódni. Ha itt esetleg sikerül használható tanácsokig eljutnom, azokat mindenkinek érdemes a saját körülményeihez szabni; tartózkodom attól, hogy olvasóimat egy szánalmasan alattomos többes szám alkalmazásával a "szabadon visszaalvók" képzeletbeli klubjába soroljam. Ha mégis egyetértenél valamivel, vagy ha nem, jelezz vissza! Még én is tanulok...