Bejelentés időpontja:

kb. 2018*

Platform:

Android

Reprodukálás lépései:

Indíts el egy appot, majd várj és közben használd az eszközt másra is.

Tapasztalt működés:

Az app egy idő után magától bezáródik. 

Elvárt működés:

Az app nem záródik be magától, amíg én be nem zárom.

Súlyosság:

Közepes

Megjegyzés:

Mobiltelefonom azon algoritmusain akadok fenn sokadjára, melyek eldöntik, bezárjanak-e egy háttérben futó alkalmazást. (Egy épp előtérben lévő app váratlan bezáródása más algoritmusokon múlik. Legalábbis egyelőre.) Az alapelvet a következőképp sejtem: "Ha már kevés a szabad memória, csukd be a legrégebb óta nem használt appot!" Ez kiegészülhet annak figyelembe vételével, hogy az app mennyire sok memóriát foglal (nyerünk-e érdemlegeset a bezárásával), illetve mennyire állítja magáról, hogy ő bizony nagyon fontos app. Ez utóbbi persze nem lehet túl megbízható adat: az appfejlesztők – a felhasználók figyelméért és pozitív ítéletéért egymással folytatott versenyben – mind arra motiváltak, hogy épp ezt az állítást programozzák be a termékükbe.

Mit veszít a user? Egyrészt időt, míg újra elindítja az appot és azon belül odanavigál, ahol járt. Másrészt adatot: elvész a beírt szöveg, a kalkuláció, vagy a játékállás. Ezek pótlása is sok idő, vagy épp lehetetlen.

Amivel szinte minden nap kezdetén szembesülök: szükségem volna időjárás-előrejelzésre és BKV-menetrendre, de amíg én aludtam, az appjaik bezárultak. Aztán vagy van türelmem újra elindítani őket, vagy nem, kockáztatva megázást és járatok lekésését...

Ezek az algoritmusok valószínűleg nem értesültek az univerzumban fel-felbukkanó ciklikusságról. Ha pl. megnéztem, hogy milyen időjárás várható, akkor annak a valószínűsége, hogy újra megnézném, csak kb. fél napon át csökken, majd újra növekszik! Hasonlóan viselkedhet a közlekedési vagy a műsorinformációk iránti igény. Távolsági járatok menetrendje talán inkább hetente válik érdekessé, hacsak a szerencsétlen user nem messziről ingázik naponta.

Na igen, mi legyen a kivételekkel, illetve mennyire lehet/legyen okos egy algoritmus? A trendek a további okosítás felé mutatnak, és akkor talán már csak a rendszertelenül vagy spontánul élőknek lesz rossz. Vagy azoknak, akiknek az életében a véletlen szerepet játszik... vagyis mindenkinek... legalább néha.

Én inkább egy ellenforradalmi megközelítés híve vagyok: "Több kontrollt a felhasználónak!" Állíthassa be könnyen (akár gyakran is), hogy mely appok futását mennyire engedi megszakítani. Ha belegondolunk, PC-n durva hibának számít, ha egy alkalmazás csak úgy, magától bezárul. Egyáltalán hol, mikor, miért veszett el a felhasználói kontroll?

Az egyik válasz az ergonómiában rejlhet: a mobilok kapacitása nem tart lépést a terheléssel, és a gyártók az automatikus leállításokkal próbálják megelőzni, hogy olyan, létfontosságú funkciók, mint a telefonálás, ellehetetlenüljenek. De ez még nem ok, hogy a user általában, a szabad kapacitás egy részével ne gazdálkodhasson szabadon.

Valójában – Androidon, de talán az i-világban is – létezik funkció az appok priorizálására. A probléma "csak" annyi, hogy ez csak rendszergazdai jogosultság mellett hozzáférhető. Ez utóbbit viszont annyira körülményes (vagy olykor lehetetlen) beállítani, hogy a legtöbb user számára nem lesz adottság. Ennek megint csak van egy "píszí" oka, meg egy másik...

Részint a túl szabadon "garázdálkodó" felhasználók beengedhetnek a készülékükre, majd elterjeszthetnek kártékony kódokat. S lehet úgy érvelni, hogy a telefonok vírusai nemcsak az interneten, de a mobiltávközlésben is fennakadásokat okozhatnak, ami kevéssé tolerálható. A másik ok valószínűleg az, hogy a fájlrendszer valódi birtoklása megkönnyíti a feltört appok használatát, ami viszont felboríthatja a kapcsolódó üzleti modellt, ahol az "ingyenes" appok csak az idődet és nyugalom-egységeidet rabolják a reklámjaikkal – amíg meg nem vásárlod őket.

És ha csak kikerülne az app-priorizálási funkció (vagy annak egy része) "mezei" felhasználói jogosultsági körbe? Vajon ez is réseket ütne az üzleti modellen? Talán az a "baj", hogy ez nem teljesen választható el programok vagy programrészek felhasználói leállításának lehetőségétől, aki nyilván az őt irritáló dolgoktól szeretne megszabadulni... Vagy mégis elválasztható, csak még senki nem adott, illetve kapott elég pénzt azért, hogy ez megvalósuljon. A közgazdaságtan ismeri a valós, ám kielégítetlen fogyasztói igények jelenségét...

Most mindenesetre fölvetettem azt a bosszantó gondolatot, hogy végső soron néha azért késünk el, majd ázunk agyon, hogy több reklámot lehessen az arcunkba tolni. Ha elég embert zavar, egyszer akár még itt is összeérhet a kereslet és a kínálat... 

És hogy hol van itt a visszaalvás? Nos, hát amikor a magukban rendszeresen fortyogó felhasználók (mert hogy szerintem nem vagyok ezzel egyedül) telepatikusan csuklásra ingerlik a megoldásszállítókat, akik erre az igen költséghatékony tétlenséggel válaszolnak, amit úgy is lehetne fogalmazni, hogy "Örvendezz, júzer, mert ez a fícsör éretted van!" – na, pont ekkor adekvát reakciónak tűnik, ha a másik oldalunkra fordulunk.